Sziasztok! :) Meghoztam az új részt! Bocsi, hogy most nem csatoltam képet, de nem tudtam, mert nem otthon vagyok. Megígérem, hogy amint otthon leszek belerakom a képeket is. :)) Remélem már vártátok! ;) Olvassátok, komizzatok. 6-7 komimjó lenne. :) Hope you like it! :) Csak Egy Lány.xx
8. ~ Bonyodalmak*
Egész éjjel alig aludtam valamit. Végig Niallon járt az eszem és azon, amit anyu mondott. Csak forgólódtam az ágyamban. Hajnali 4 felé már bírtam tovább és bekullogtam a konyhába. Melegítettem egy bögre tejet. Mit mondjak...nem a kedvencem, de megtette a hatását. Fél öt körül végre sikerült elaludnom.
Aznap reggel háromnegyed 11-kor kelltem fel. Elképesztően fáradt voltam... A szemeim, nem tudom hogyan, de zsibbadtak. A lábaimat úgy vonszoltam magam után, amikor a fürdőbe mentem. Megmostam jó alaposan az arcomat, hogy felfrissüljek. Valamennyire sikerült is. Úgy döntöttem, hogy lemegyek anyához a nappaliba.
- Kislányom, kérsz egy kávét? - nézett karikáimra anya. - Hallottam, hogy az éjjel nem tudtál aludni.
- Nem... - ingattam fejemet, de abbahagytam, mert megszédültem. - Egész végig Niallon gondolkodtam...
- Beszélned kéne vele... - nézett rám sokatmondó tekintettel. - Már mint hogy neked ott van Jason...
- És mi van akkor, hogyha én inkább Niallt választom...? - meredtem magma elé miután lehuppantam a fotelba.
- Hogy mi? - nézett rám döbbent arccal anyám. - Teljesen elment az eszed??
- Nem, de már nem tudom, hogy mit is érzek pontosan... - fakadtak ki.
- Kicsim! Te is tudod, hogy az a helyes, ha Jasonnal maradsz!
- Igen, de akkor is...
- Nincs "de akkor is"! - szögezte le mérgesen anya.
- Tudom...Beszélek Niallal! - határoztam el.
- Na ez a beszéd! - mosolygott már anyu.
Felsiettem a szobámba és magamra rántottam egy farmert és egy kötött kardigánt. Fésülködés után felkötöttem a hajam, majd magamra kaptam a tornacsukám, a fekete kabátomat és a barna sálam, majd indultam is.
A kapunk előtt gyorsan bepötyögtem Niall számát és felhívtam.
- Halló! - szólt bele.
- Szia Niall! Aby vagyok! Beszélnünk kell! MOST!!!
*~*~*
10 perc múlva a park bejárata előtt toporogtam. Nemsokára felbukkant egy szőke fiú. Közelebb érve láttam, hogy Niall az.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva.
- Szia! - mosolygott ő is. - Figyelj, ne haragudj a tegnapiért...
- De hogy is! Sose haragudnék rád! - nevettem, majd megböktem a vállát.
- Akkor jó! - nyugodott meg.
- Na csak azt akarom mondani, hogy...khm... - kezdtem bele mondandómba, de egy Erőss fuvallat következtében nem tudtam tovább mondani.
- Menjünk inkább haza, ma különösen hideg van! - mondta, mikor látta, hogy kiráz a hideg és összeg húzom magamon a kabátot.
- Rendben! - egyeztem bele.
Odavezetett az autójához és kinyitotta előttem az ajtót. Én mosolyogva szálltam be.
*~*~*
A házuk előtt kiszálltunk. Elámultam. Nem semmi egy kéró! Követtem Niallt a bejárat felé.
Amint beléptem az ajtón hangos röhögés ütötte meg a fülemet. Gondoltam, hogy a fiúk hülyéskednek. Mosollyal az arcokon léptem be az ír fiú mellett a nappaliba. A látványtól azonban a mosoly az arcomra fagyott.
- Sziasztok! - köszöntem nekik a földet bámulva, majd Niallhoz fordultam. - Nem gondoltam, hogy itt van Kimberly is.
- Semmi baj! Felmegyünk a szobámba. - azzal megfogta a kezemet és maga után húzott.
A szemem sarkából még láttam Kim ledöbbent arckifejezését, de nem érdekelt.
Mikor becsukta maga után az ajtót a fiú lehuppantunk az ágyra.
- Szóval mit is akartál kérdezni? - hozta elő a témát.
- Ja igen...Kicsit kínos... - fogtam bele. - Szóval...úgy érzem, hogy te többet érzel irántam, mint barátság...de nem akarlak hamis dolgokkal vádolni...csak ha igaz, akkor meg kéne besz...
Hirtelen puha ajkak nyomódtak enyéimnek és lecsukódtak a szemeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése