Pííp! Pííp!
Csukott szemmel feküdtem az ágyamban, majd az óra csörgésére kinyújtottam a kezemet és lekapcsoltam a szerkezetet. Kómás fejjel felültem és kinéztem az ablakon. Semmi érdekes nem volt azon kívül, hogy bár tél van mégis sütött a nap.
Bementem a fürdőszobámba, hogy emberibb kinézetet varázsoljak magamnak, majd elindultam a konyhába. Anyuéknak ma is dolgozniuk kell, így egyedül ültem le az asztalhoz. Öntöttem magamnak egy kis tejet és raktam bele gabonapelyhet.
Csak véletlenül, de rápillantottam a naptárra. December 30-át mutatott. A dátum alá ez volt írva : karaoke verseny. Majdnem kiköptem a számban lévő italt, annyira meglepődtem. Elfelejtettem, hogy ma lesz! Vagyis...azt hittem, hogy jövő hét vasárnapján lesz a verseny. Csak én lehetek ekkora hülye, hogy elfelejtsem a verseny napját. Gyorsan megnéztem a telefonomban, hogy hány órakor fog kezdődni (ugyanis a telefonomba is felírtam az időpontot). 18:00-kor. Szuper! Elhatároztam, hogy, ma egészen a készülődésig gyakorolni fogok. Természetesen ezt nem gondoltam komolyan!
Délután a kezemben pattogatott kukoricával ledobtam magam a TV elé és egyik kedvenc szappanoperámat kezdtem el nézni. Hirtelen kivágódott az ajtó és beviharzott rajta a barátnőm, Kimberly.
- Jesszus Kim! A szívbajt hoztad rám! - röhögtem.
- Bocsi, csak valami fontos dolgot szeretnék mondani meg mutatni. - dobta le magát mellém.
- Mondd csak! - néztem rá.
- Szóval...holnap lesz egy nagy szilveszteri buli az egyik discoban, ahol a One Direction is fellép. Én megyek, szeretném, ha te is jönnél.
- Jól van! Majd rábeszélem anyuékat, hogy engedjenek el.
- Aztán már csak azért is el kell jönnöd, mert megvan a te belépőjegyed is. - lobogtatott meg 2 papírdarabot.
- Köszönöm! - mosolyogtam. - Még megbeszélem az ősökkel.
- Rendi. Amúgy fel vagy készülve a versenyre?
- Hát...szellemileg igen, lelkileg nem! - nevettem.
- Jaj, úgy is te leszel a legjobb! Ezen nem kell idegeskedni! - biztatott. - De most mennem kell, még vennem kell egy jó rucit holnapra. Szia!
- Szia! - öleltem meg Kimet, aki ezután már szaladt is haza.
Már csak 1 óra van hátra a versenyig! Nem hiszem el! Nagyon izgulok! Tiszta ideg vagyok! Már 25000 ruhát felpróbáltam, de még egyiket sem találtam eléggé csinosnak. 10 perc múlva azonban végre ráleltem a megfelelő összeállításra. Egy fekete cicanacit vettem fel egy lilás pólóval, farmerkabáttal, a szerencsehozó karkötőmmel és egy fekete bokacsizmával. Egy leheletnyi sminket is próbáltam feltenni, de remegő kezem miatt csak sokára lettem készen.- Indulhatunk Abi? - kiáltott fel apu.
- Igen. Már megyek is. - gyorsan szedtem a lépcsőfokokat.
Mikor kiléptem a házból meglepődtem, mert sütött a nap, viszont ahhoz képest hűvös volt az idő. Ezért felvettem szürke sálamat, hogy melegen tartsam hangszálaimat. Gyorsan magamra kaptam barna táskámat is. Beszálltam az autóba, majd - úgy éreztem - elindultunk a végzetem felé.
Az autóból kiszállva a hatalmas tömeggel találtam szemben magamat. Úgy remegtem, mint a kocsonya. Mikor beléptünk az ajtón engem egy külön szobába vezettek. Oda, ahol a versenyzők készülhettek fel. A helyiségben úgy harmincöten lehettünk. Eléggé sokan voltunk. Nem számítottam ennyi emberre. Így csak még jobban izgultam. Utánam még 1-2 ember jött. Nemsokára a szervező nő is bejött hozzánk. Beszélt egy kicsit, azután sorszámot kellett húznunk tőle. Amikor hozzám ért lefagytam.
- Csak jó számot húzzak! - fohászkodtam.
A lap már a kezemben volt a számommal, de nem mertem megnézni. Végül mégis csak megnéztem a papírdarabkát. 38-as volt ráírva. Remek! Utolsó vagyok! Azért még is jobb, mint ha elsőként kellett volna kiállnom énekelni.
Lassan elkezdődött a verseny és sorban fogytak el az emberek a teremből. Az énekek áthatoltak a falakon és így én is halhattam a többieket. Voltak nagyon jók és kevésbé jók is. Végül eljött a perc amikor már csak én maradtam egyedül.A gyomrom görcsbe rándult a torkom kiszáradt. Innom kellet egy korty vizet.
- És akkor jöjjön az utolsó versenyzőnk! - hallottam a műsorvezető hangját. - Kérem fogadjuk nagy tapssal Abigail Morgant!
Szinte totyogva léptem a reflektorfénybe. Láttam anyuékat a nézőtér 3. sorában. Ott volt a nézők között Kim és Jason is.
- Nyugi Abi! Menni fog! Csak képzeld azt, hogy egyedül vagy itt és akkor menni fog! - biztattam magamat.
Felcsendült a zene.
"I see you drive around town wit the guy I love
And I'm like forget you..."
Énekeltem Cee Lo Green Forget You című dalát.
A szám végén felállva tapsolt a közönség és a zsűri is. Nagyon örültem, hogy sikerült. Megcsináltam! Már csak az eredményhirdetés miatt izgultam. Nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy bármilyen helyezést elérek, de azért izgultam.
- Mélyen tisztelt közönség! Eljött a verseny legizgalmasabb része; az eredményhirdetés. - mondta a műsorvezető, mire a közönség hangosan tapsolni és fütyülni kezdett. - Most végre megtudhatjuk, hogy ki az idei év Karaoke Bajnoka!
A szívem a torkomban dobogott.
- A 3. helyezett...Emma Smith! - közönség tapsolni kezdett. - A 2. helyezett...Amy Jones!
Ismét tapsoltak a nézők. Gondoltam,hogy már nem leszek helyezett.
- És jöjjön a nagy pillanat, amikor megtudjuk, hogy ki lesz az év Karaoke Bajnoka. Tehát az 1. helyezett nem más...meglepően nagy fölénnyel...20 pontos különbséggel...Abigail Morgan!
A szívem kihagyott egy ütést, majdnem elájultam. A nézőközönség éljenzett és ritmusosan tapsolt. Kimondhatatlanul boldog voltam!
Kezemben a trófeával szaladtam anyuék felé, akik sírva köszöntöttek.
- Jaj kicsim! - ölelt magához szipogva anyu. - Apáddal nagyon büszkék vagyunk rád!
- Ügyes voltál! - szorongatott meg Kimberly is. - Látod, érdemes volt eljönni.
- Eszméletlenül jó voltál! - nyomott egy csókot ajkaimra Jason, majd rám mutatott és elkezdett kiabálni :
- Az én csajom! - majd nevetve rám nézett és ismét megcsókolt.
Hirtelen valaki megkocogtatta a vállamat. Mikor megfordultam egy magas, öltönyös férfi nyújtotta felém a kezét :
- Abigail Morganhoz van szerencsém, ugye?
