7. rész

Sziasztok! A táborban megírtuk a 7. részt, reméljük tetszeni fog. 5 komment után jön a 8. rész. Jó olvasást! Réka.xx

7. ~ Meghallgatás*

Idegesen járkáltam fel-alá a lakásban. Már nagyon izgultam a meghallgatás miatt.
De az a tény, hogy Niall is velem lesz, egy kicsit megnyugtatott. Anya feljött a szobámba szólni, hogy ne járkáljak, mert a végén kivásik a padló.
- Ne idegesíts ilyenekkel! - szóltam neki vissza.
- Jól van, nem kell bekapni! - sértődött be.
- Anyu, elvisztek kocsival a meghallgatásra? - babráltam az ujjaimmal idegességemben.
- Persze - azzal kiment.
A telefonom elkezdett csipogni. Két üzenetet kaptam:

Nemsokára megyek, ne izgulj! - Niall.xx<3

Gondolok rád, ügyes légy! Szeretlek Jason

Felöltöztem és indultunk is.












A Jewel Tone Stúdió előtt egy ismerős alakot pillantottam meg... Hát persze, hogy az én szőke ír barátom volt az. Mikor kiszálltam a kocsiból Niall odajött, hogy megöleljen és adott egy puszit a fejemre. Besétáltunk az épületbe, ami hatalmas volt. Jelentkeztem a recepciósnál, hogy megérkeztem. A csarnok folyosóján bőrfotelek voltak, oda huppantunk le. Nemsokára szólítottak is. Bevezettek egy stúdiószobába, ami olyan modern volt, amilyet még nem láttam. A szobában volt egy szék, amire le kellett ülnöm. Bejött két ember. Az egyik Matt Claulis volt. A másikat nem ismertem.
- Már nagyon vártuk önt, Miss Morgan! Ő itt - Matt az ismeretlen felé mutatott - Aaron McBraun, a hangmérnök.
- Örülök, hogy találkoztunk! Már nagyon sokat hallottam rólad. Matt folyton arról beszél, hogy milyen szép hangod van! - nyújtotta kezét Aaron.
- Én is örülök és köszönöm! - viszonoztam mosolyogva a gesztust.
- Mit fogsz nekünk énekelni? - érdeklődött Matt.
- Justin Bieber-től a Boyfriend-et. - adtam tudtukra.
- Renden. Akkor kezdjük is el! - indította el a zenét Aaron.
Ideges voltam, de ez a zene megnyugtatott és átadtam magam a dallamnak...

*~*~*

Mikor csend lett megláttam a két férfi arcát. Tátott szájjal figyeltek engem. Ezt egy kicsit furának találtam, ezért rákérdeztem:

- Valami baj van? Ennyire rossz volt?

- Jaj, dehogy is! Épp ellenkezőleg! - futott oda hozzám lelkesen Matt.

- Elképesztő hangod van! - jött oda Aaron is.

Megkönnyebbülten fújtam egyet.

- Majd értesítjük a fejleményekről - mondta Matt.

Amikor kiléptem az ajtón egyszerre kérdő tekintetek kereszttüzébe kerültem. Először kérdezősködtek a többiek, aztán Niall odajött hozzám és egy apró puszit lehelt a fejem búbjára.

- Megcsináltad királylány! - súgta mosolyogva a fülembe.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Jason neve villogott. Azonnal felvettem.

- Szia Jas!

- Helló Kicsim! Na hogy sikerült a meghallgatás?

- Szerintem jól... Olyanok voltak a visszajelzések. Majd értesíteni fognak, ha meglesz az eredmény.

- Ennek örülök.

- Hogy érzed magad a rokonoknál?

- Jól, mindenki nagyon kedves.

- Akkor jó.

- Ne haragudj, de mennem kell!

- Okés, vigyázz magadra. Szeretlek!

- Én is nagyon. Szia!

- Szia!

Azzal letettük a telefont. Pillantásom Niallra vándorolt és észrevettem, hogy furcsán néz rám.

- Mi a baj Niall?

- Csak szar hallgatni, hogy milyen jól elvagytok a Jasonkáddal...

A "jól" szót fintorogva mondta. Nem tudtam mire vélni.

- Jól vagy? - kérdeztem, mert hirtelen hátrálni kezdett.

- Remekül... - felelte gúnyosan, majd kiviharzott az épületből.

- Niall! - kiabáltam utána.

Szaladni kezdtem az ajtó felé, de anyu hangja megállított.

- Abi! - nézett rám jelentőségteljes arccal. - Hagyd, had menjen!

Megálltam és néztem az utcán járkáló embereket. Pár másodpercig lefagyva álltam, majd apu belém karolt és gyengéden megbökött, hogy induljak. Én pedig a gondolataimban elmerülve ültem be az autóba.

*~*~*

Éppen a teregetésben segítettem anyunak, amikor váratlanul megszólalt.

- Kislányom! Elhiszem, hogy nagyon jóban vagy Niallal, de...

- Igen? - nem tudtam mire akar kilyukadni.

- Talán túlságosan is... - bökte ki. - Hiszen neked ott van Jason.

- Anyu!! - teljesen kiakadtam. - Mégis hogy gondoltad ezt?

- Abigail én látok a szememmel! Tudod, hogy néz rád a barátod? De azt is tudom, hogy neked sem közömbös ő.

- Úr Isten! Te tévedésben élsz! Egyébként is csak nagyon jó barátok vagyunk Niallal! Ő akkor is mellettem állt amikor más nem!

- Jól van, jól van! Csak mondtam. Nem kell bekapni!

- Tudom jól, hogy hogyan állunk egymáshoz Niallal, jó? - azzal otthagytam anyát egyedül.

Bezárkóztam a szobámba és lehuppantam a fotelembe. Magamhoz szorítottam a kedvenc párnámat. Hirtelen arra gondoltam: Mi van akkor, ha anyunak mégis igaza van?