The gate of dreams with One Direction.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Mivel nem igazán akartok komizni, ezért úgy döntöttünk Rékával, hogy megszabunk egy komi határt. Most 3 komment után fog jönni a kövi rész. Jó olvasást! Karina.xx

6. ~ Az angyalom*

Ledöbbenve álltam az ajtóban. Csak néztem, ahogy nyalják-falják egymást. Majdnem odamentem és felpofoztam őket. Nem voltak messze tőlem, ezért megköszörültem a torkomat, hogy észrevegyék, hogy itt vagyok.

Éppen abbahagyták egymás szájának harapdálását, amikor Kim észrevette, hogy őket bámulom. Kaptam az alkalmon! Egy felháborodott grimaszt küldtem felé. Erre csak egy értetlen fejet vágott. Annyira ideges voltam, hogy nem bírtam tovább ott maradni. Feldúltan kivágtattam az ajtón és ki-be fújtam a levegőt. Mélységes fájdalmat éreztem. Nemcsak azt, valami mást is. Undort…Kim iránt.

Otthon Jason várt rám. Meglepődtem, hogy itt találtam. Gyorsan magamra öntöttem a legboldogabb arckifejezésemet és odasiettem hozzá.

- Jason! Jaj de jó, hogy látlak! – nyomtam apró puszit puha ajkaira.

- Abi! – ölelt át szorosan.

- Gyere be!

- Most nem lehet… Abi! Mondani szeretnék valamit! – nézett rám furcsa, szomorú tekintettel, ami megrémisztett.

- Tessék…

- Mi el fogunk menni a szüleimmel 3 hónapra Amerikába.

Villámcsapásként ért a hír.

- De…de…akkor nem is láthatjuk egymást?? – szinte sokkot kaptam. Az nem lehet, hogy Jason elmenjen….most nem.

- Muszáj! Apuék is sajnálják ezt, de nem tehetünk mást. Családi okok… - húzta el a száját.

- Ne hagyj itt! – legördült az első könnycsepp az arcomon.

- Jaj! Ne sírj Manó! Hamar el fog telni ez a kis idő. Addig is majd beszélgetünk Skype-on. – mosolyodott el.

- Rendben – szipogtam.

- Sietnem kell! – nézett az órájára. – Szeretlek Abi!

Lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt.

- Szeretlek! – bújtam hozzá.

Lassan elhúzódott mellőlem és elindult a kocsija felé. Beszállt, majd egy mosoly kíséretében elhajtott.

Így hát egyedül maradtam. Nem volt senkim a világon; se barátnőm, se szerelmem…senkim se.

*~*~*

Már lassan egy hónapja, hogy nem láttam Kimyt. Igazából nem sajnálom ezt a helyzetet. Úgy érzem: ezek után nincs rá szükségem. Jasonnel minden másnap beszélgetek…nagyon hiányzik. Ő lenne az egyetlen, aki most támogatni tudna. De ő sincs itt. Anyu mindenben segít nekem. Tudja, hogy milyen fontos volt számomra Kim…Azt persze nem mondtam el, hogy miért haragudtam meg rá. Anyukám nagyon szereti Jast, úgy gondolja, hogy őt az Isten nekem teremtette!

Holnap megyek Matt Claulishoz a meghallgatásra. Nagyon izgulok. Még nem tudom, hogy ki fog elkísérni, mert anyuék nem érnek rá… Egyedül meg nem akarok menni!

*~*~*

Unottan keltem ki az ágyból. Igaz, hogy már dél is elmúlt, de mivel egyedül vagyok és semmit nem tudok csinálni, ezért lustálkodtam. Pizsamában leslattyogtam a konyhába és elővettem egy jégkrémet, majd lehuppantam a fotelba. Be akartam kapcsolni a TV-t, de ekkor nagy csaholással leszáguldott a lépcsőn Bessy, a kiskutyám.

- Szia Bess! – mosolyogtam rá, miután az ölembe vettem.

Megvakargattam a füle tövét, mire ő boldog vakkantással felelt. Hát igen…anyukám mellett ő volt a másik „személy”, aki mellettem állt mindvégig.

- Mivel jó kutyus voltál, megérdemelsz egy kiadós sétát! – dörzsölgettem meg pocakját.

Apró farkát hevesen rázni kezdte és már szaladt is a pórázáért. Én is próbáltam erőt venni magamon, hogy fel tudjak mászni az emeletre. Már éppen ráléptem a legalsó lépcsőfokra, amikor csöngettek. Eltűnődtem: ki jöhetett. Az ajtót kitárva teljesen ledöbbentem.

- Szia Abi! – szélesen mosolyogva köszöntött Niall.

- Niall! Szia! Hát te meg hogy kerülsz ide?

- Mi van? Talán baj, hogy idejöttem meglátogatni téged?! – vágta be viccből a durcát.

- Nem, csak meglepődtem. Gyere beljebb! – mutattam a nappali felé.

- Nem semmi kéró! – füttyentett, mikor körülnézett a házban.

- Köszönöm! – nevettem zavartan.

Bessy is odajött hozzánk és a nyakörvével a lábamat kezdte el piszkálni. Ezután Niall kezét nyalogatta meg, majd körbe-körbe rohangált a szobában.

- De aranyos! – kuncogott az ír fiú.

- Kedvel téged! – mosolyogtam én is. – Épp most akartunk sétálni menni, azért van így bezsongva.

- Ilyen szerelésben? – húzogatta a szemöldökét, miután szemét végigjártatta a pizsimen.

- Nem… - pirultam el.

- Ha van kedved hozzá kivihetjük a parkba együtt, addig tudnánk beszélgetni. – ajánlotta a szőkeség.

- Okés, csak gyorsan magamra kapok valami ruhát.

- Rendben. – nevetett.

Gyorsan felszaladtam a szobámba és elkezdtem kipakolni a szekrényemet. Hamar kiválasztottam egy farmert, egy fehér pulcsit, meg a kedvenc khaki kabátomat. Nyakamra tekertem a drapp sálamat, felhúztam a fekete gumicsizmám. A legfontosabb kellékeimet beledobáltam a barna válltáskámba és már kész is voltam.

- Indulhatunk! – vágtáztam le Niallhoz.

Ráraktam a pórázt Bessre, bezárkóztam és elindultunk a park fele.

Niallal nagyon jól telt az idő. Egész végig hülyéskedtünk és beszélgettünk.

Mindketten - kezünkben egy-egy adag fagyival – leültünk a legközelebbi padra. Kikötöttem Bessy pórázát, hogy szabadon szaladgálhasson, majd kényelmesen hátradöntöttem a fejemet és süttettem az arcomat.

- Abi! Kérdezhetek valamit? – nézett rám komoly arccal a fiú.

- Persze.

- Mi van veled és Kimmel? Miért nem jöttél hozzánk? Kim szinte mindig ott van.

- Hát… - jöttem zavarba. - …összevesztünk valamin, nagyon. Nem volt azok után kedvem vele beszélgetni. Ennek kapcsán hozzátok sem mentem, mert vele is találkoztam volna. Egyébként hogy-hogy annyi időt tölt nálatok?

- Mert összejött Harryvel. Lassan már egy hónapja járnak.

A hír lesújtott. Ezt aztán égképp nem gondoltam volna Kimyről.

- Nem is tudtam… - motyogtam.

- Na de most nem ők a fontosak! – terelte más irányba a témát Niall. – Mi van azzal a meghallgatással. Mikor mész?

- Holnap. Már nagyon izgulok! Egyedül nem akarok menni, de úgy tűnik muszáj lesz, mert senki nem ér rá.

- Hát ha szeretnéd én elkísérhetlek. – vörösödött el enyhén.

- Igazán? Megtennéd értem? – néztem rá tágra nyílt szemekkel.

- Persze.

- Köszönöm! – ujjongtam, majd szorosan átöleltem. – Egy angyal vagy Niall!

Erre már csak nevetett.

Gyorsan elment az idő. Mikor ránéztem az órára, már fél 7 fele járt. Az ír fiú hazakísért. Mielőtt bementem volna a házba még figyelmeztetett a holnapi események miatt, majd elindult haza.

Fürdés után ismét a kényelemes alvóruhámat vettem fel. Mosollyal az arcomon bújtam be az ágyba. Már régen nem volt ez így. De most Niall mintha kicsit boldogságot öntött volna belém. Igazán jól éreztem vele magam…először azóta a kis „incidens” óta. Niall jó hatással van rám. Teljesen igaz, amit mondtam rá : ő egy angyal!