The gate of dreams with One Direction.

2.~A nagy lehetőség*

-Igen. -válaszoltam röviden.
-Én Matt Claulis vagyok. Egy menedzsment cégnél dolgozom. Szeretném meghívni egy meghallgatásra. -mutatkozott be.
Lefagytam. Engem? Egy meghallgatásra? A sokktól nem tudtam megszólalni.
-Ha gondolja tudok adni két nap gondolkodási időt. Ha döntött, kérem hívjon fel! -nyújtotta felém névjegykártyáját.
-Rendben. Köszönöm, akkor majd hívom. -böktem ki.
-Rendben. Viszlát. -köszönt el és azzal elment.
-Hú, Abi! El sem hiszem! Mindig is ez volt az álmod és most végre beteljesülhet! -lelkendezett Kim.
-Kimnek igaza van, fogadd el! -örült Jas is.
-Hát...nem is tudom skacok. -bizonytalankodtam.
-Mi a baj Ab? -érdeklődött anya.
-Semmi, csak nem biztos, hogy készen állok rá. -mondtam halkan.
-Már miért ne lennél kész? Kiskorod óta erre vártál. -kapcsolódott be a beszélgetésbe apa is.
-Igen, de mivan ha nem tetszem nekik? Akkor minden álmom szertefoszlik. -húztam el a számat.
-Ez butaság! Ha nem tetszenél neki, akkor nem hívott volna meghallgatásra. Különben is, Ab, aki nem mer, az nem nyer! -simogatta meg az arcomat Jas.
-Jasonnak igaza van, kislányom! Gondolkozz el ezen! Na, de most már mennyünk. -zárta le a ezzel apa a beszélgetést és megindult a kocsi felé. Mi pedi követtük őt.
Az autoút csendesen telt. Senki se szólt senkihez. Apa és anya az utat figyelték, Jason és Kimy a tájat csodálták, én pedig gondolkodtam a mai napon.
Jasont útközben kiraktuk a házuk elött. Szerencsére Kimmel egy utcában lakunk, ezért úgy döntött hogy a házunktól hazagyalogol.
Ahogy beértem a házba, azonnal a szobámba szaladtam. Mikor benyitottam az ajtón, megláttam Bessyt, a kiskutyámat. Leültem mellé az ágyra. Megmutattam neki a díjamat és elmeséltam neki a napomat.
-Szerinted mit csináljak? Elfogadjam az ajánlatot, vagy sem? -kérdeztem meg tőle végül.
Aranyosan rám nézett.
-Köszi, gondolkozom rajta. -simogattam meg pici buksiját.
Úristen, Abi, egy kutyával beszélgetsz! Mindegy. -gondoltam magamban.
Elmentem lezuhanyozni. Amikor végeztem fáradtan zuhantam az ágyba és azonnal elnyomott az álom.

*~*~*

Másnap reggel a telefonom csörgésére keltem. Kimy volt az.
-Jóreggelt álomszuszék! -ordított bele a telefonba.
-Jóreggelt! -morogtam rekedtes hangon.
-Na, megengedték a szüleid? -tudakolta barátnőm.
-Micsodát? -vágtam értetlen arcot.
-Hát, hogy elgyere a bulira. -oktatott ki Kim.
-Úristen, elfelejtettem! -a hangom két oktávval feljebb ugrott. -Megyek és megkérdezem tőlük és majd visszahívlak, jó?
-Rendicsek. Szia. -köszönt el.
-Szia. -nyomtam ki gyorsan a telefont és azzal a lendülettel rohantam le a konyhába, ahol anyáék reggeliztek.
-Jóreggelt kicsim! -köszöntek egyszerre. -Hogy aludtál?
-Jóreggelt! Jól. -köszöntem vissza. -Anya, apa, kérdezni szeretnék valamit.
-Mi az, Abi? -kíváncsiskodott apa.
-Hát, tudjátok ma lesz agy szilveszteri buli az egyik klubban és szeretnék elmenni. Már megvan a belépő is. -magyaráztam izgatottan.
-Ha ennyire szeretnéd, elmehetsz. -engedte meg az én aranyos apukám.
-Úúúúúúúú. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -ugrottam a nyakukba boldogan.
Egy kicsit erősen szoríthattam őket, mert anya rámszólt:
-Jól van na, csak engedj el, mielött megfojtassz minket.
-Jaj, bocsánat. És mégegyszer köszönöm! -hálálkodtam miközben futottam be a lépcsőn.
Berontottam a szobámba és már hívtam is Kimet.
-Megengedték! -kiáltottam, meg sem várva míg köszön.
-Komolyan? Ez annyira jó! -örült most már ő is.
-Majd 6 óra fele gyere át és akkor majd együtt elkészülünk. -mondtam a lánynak.
-Oké! Addig is szia. -egyezett bele.
-Szia. -és ezzel kinyomta a készüléket.

*~*~*

6 óra előtt egy-két perccel, megérkezett Kimberly.

-Na megvan már, hogy mit veszel fel? -kíváncsiskodott.

-Hát persze! -rángattam a szobám felé.
Elkezdtünk készülödni. Kim egy, felül fehér csipkés, alul színes mintás szoknyát vett fel. Haját kivasalta és egy alapsminket tett fel.
Én egy pánt nélküli, fekete miniruhát öltöttem magamra, a hozzáillő cipővel és táskával. Hajamat csak kifésültem és szabadon hagytam. Sminknek szempillaspirált és egy kis szájfényt használtam.
19:40-kor el is indultunk a klubba.

*~*~*

A nagy hangzavarban alig lehetett hallani valamit.
-Hozok valamit inni. -kiabáltam Kimnek.
-Mivan? -kiabált ő is.
-Mondom, hozok valamit inni. -ordibáltam egyenesen a fülébe.
-Oksi, addig itt megvárlak. -közölte még mindig kiabálva.
Ahogy megindultam, azzal az erővel nekimentem egy magas, barna hajú fiúnak...