8.fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt! Bocsi, hogy most nem csatoltam képet, de nem tudtam, mert nem otthon vagyok. Megígérem, hogy amint otthon leszek belerakom a képeket is. :)) Remélem már vártátok! ;) Olvassátok, komizzatok. 6-7 komimjó lenne. :) Hope you like it! :) Csak Egy Lány.xx

8. ~ Bonyodalmak*

Egész éjjel alig aludtam valamit. Végig Niallon járt az eszem és azon, amit anyu mondott. Csak forgólódtam az ágyamban. Hajnali 4 felé már bírtam tovább és bekullogtam a konyhába. Melegítettem egy bögre tejet. Mit mondjak...nem a kedvencem, de megtette a hatását. Fél öt körül végre sikerült elaludnom.
Aznap reggel háromnegyed 11-kor kelltem fel. Elképesztően fáradt voltam... A szemeim, nem tudom hogyan, de zsibbadtak. A lábaimat úgy vonszoltam magam után, amikor a fürdőbe mentem. Megmostam jó alaposan az arcomat, hogy felfrissüljek. Valamennyire sikerült is. Úgy döntöttem, hogy lemegyek anyához a nappaliba.
- Kislányom, kérsz egy kávét? - nézett karikáimra anya. - Hallottam, hogy az éjjel nem tudtál aludni.
- Nem... - ingattam fejemet, de abbahagytam, mert megszédültem. - Egész végig Niallon gondolkodtam...
- Beszélned kéne vele... - nézett rám sokatmondó tekintettel. - Már mint hogy neked ott van Jason...
- És mi van akkor, hogyha én inkább Niallt választom...? - meredtem magma elé miután lehuppantam a fotelba.
- Hogy mi? - nézett rám döbbent arccal anyám. - Teljesen elment az eszed??
- Nem, de már nem tudom, hogy mit is érzek pontosan... - fakadtak ki.
- Kicsim! Te is tudod, hogy az a helyes, ha Jasonnal maradsz!
- Igen, de akkor is...
- Nincs "de akkor is"! - szögezte le mérgesen anya.
- Tudom...Beszélek Niallal! - határoztam el.
- Na ez a beszéd! - mosolygott már anyu.
Felsiettem a szobámba és magamra rántottam egy farmert és egy kötött kardigánt. Fésülködés után felkötöttem a hajam, majd magamra kaptam a tornacsukám, a fekete kabátomat és a barna sálam, majd indultam is.
A kapunk előtt gyorsan bepötyögtem Niall számát és felhívtam.
- Halló! - szólt bele. 
- Szia Niall! Aby vagyok! Beszélnünk kell! MOST!!! 

*~*~*

10 perc múlva a park bejárata előtt toporogtam. Nemsokára felbukkant egy szőke fiú. Közelebb érve láttam, hogy Niall az. 

- Szia! - köszöntem neki mosolyogva. 

- Szia! - mosolygott ő is. - Figyelj, ne haragudj a tegnapiért...

- De hogy is! Sose haragudnék rád! - nevettem, majd megböktem a vállát. 

- Akkor jó! - nyugodott meg. 

- Na csak azt akarom mondani, hogy...khm...  - kezdtem bele mondandómba, de egy Erőss fuvallat következtében nem tudtam tovább mondani. 

- Menjünk inkább haza, ma különösen hideg van! - mondta, mikor látta, hogy kiráz a hideg és összeg húzom magamon a kabátot. 

- Rendben! - egyeztem bele. 

Odavezetett az autójához és kinyitotta előttem az ajtót. Én mosolyogva szálltam be. 

*~*~* 

A házuk előtt kiszálltunk. Elámultam. Nem semmi egy kéró! Követtem Niallt a bejárat felé. 

Amint beléptem az ajtón hangos röhögés ütötte meg a fülemet. Gondoltam, hogy a fiúk hülyéskednek. Mosollyal az arcokon léptem be az ír fiú mellett a nappaliba. A látványtól azonban a mosoly az arcomra fagyott. 

- Sziasztok! - köszöntem nekik a földet bámulva, majd Niallhoz fordultam. - Nem gondoltam, hogy itt van Kimberly is. 

- Semmi baj! Felmegyünk a szobámba. - azzal megfogta a kezemet és maga után húzott. 

A szemem sarkából még láttam Kim ledöbbent arckifejezését, de nem érdekelt. 

Mikor becsukta maga után az ajtót a fiú lehuppantunk az ágyra. 

- Szóval mit is akartál kérdezni? - hozta elő a témát. 

- Ja igen...Kicsit kínos... - fogtam bele. - Szóval...úgy érzem, hogy te többet érzel irántam, mint barátság...de nem akarlak hamis dolgokkal vádolni...csak ha igaz, akkor meg kéne besz...

Hirtelen puha ajkak nyomódtak enyéimnek és lecsukódtak a szemeim. 

Novella verseny

Jelentkeztem egy Novella versenyre .:)

7. rész

Sziasztok! A táborban megírtuk a 7. részt, reméljük tetszeni fog. 5 komment után jön a 8. rész. Jó olvasást! Réka.xx

7. ~ Meghallgatás*

Idegesen járkáltam fel-alá a lakásban. Már nagyon izgultam a meghallgatás miatt.
De az a tény, hogy Niall is velem lesz, egy kicsit megnyugtatott. Anya feljött a szobámba szólni, hogy ne járkáljak, mert a végén kivásik a padló.
- Ne idegesíts ilyenekkel! - szóltam neki vissza.
- Jól van, nem kell bekapni! - sértődött be.
- Anyu, elvisztek kocsival a meghallgatásra? - babráltam az ujjaimmal idegességemben.
- Persze - azzal kiment.
A telefonom elkezdett csipogni. Két üzenetet kaptam:

Nemsokára megyek, ne izgulj! - Niall.xx<3

Gondolok rád, ügyes légy! Szeretlek Jason

Felöltöztem és indultunk is.












A Jewel Tone Stúdió előtt egy ismerős alakot pillantottam meg... Hát persze, hogy az én szőke ír barátom volt az. Mikor kiszálltam a kocsiból Niall odajött, hogy megöleljen és adott egy puszit a fejemre. Besétáltunk az épületbe, ami hatalmas volt. Jelentkeztem a recepciósnál, hogy megérkeztem. A csarnok folyosóján bőrfotelek voltak, oda huppantunk le. Nemsokára szólítottak is. Bevezettek egy stúdiószobába, ami olyan modern volt, amilyet még nem láttam. A szobában volt egy szék, amire le kellett ülnöm. Bejött két ember. Az egyik Matt Claulis volt. A másikat nem ismertem.
- Már nagyon vártuk önt, Miss Morgan! Ő itt - Matt az ismeretlen felé mutatott - Aaron McBraun, a hangmérnök.
- Örülök, hogy találkoztunk! Már nagyon sokat hallottam rólad. Matt folyton arról beszél, hogy milyen szép hangod van! - nyújtotta kezét Aaron.
- Én is örülök és köszönöm! - viszonoztam mosolyogva a gesztust.
- Mit fogsz nekünk énekelni? - érdeklődött Matt.
- Justin Bieber-től a Boyfriend-et. - adtam tudtukra.
- Renden. Akkor kezdjük is el! - indította el a zenét Aaron.
Ideges voltam, de ez a zene megnyugtatott és átadtam magam a dallamnak...

*~*~*

Mikor csend lett megláttam a két férfi arcát. Tátott szájjal figyeltek engem. Ezt egy kicsit furának találtam, ezért rákérdeztem:

- Valami baj van? Ennyire rossz volt?

- Jaj, dehogy is! Épp ellenkezőleg! - futott oda hozzám lelkesen Matt.

- Elképesztő hangod van! - jött oda Aaron is.

Megkönnyebbülten fújtam egyet.

- Majd értesítjük a fejleményekről - mondta Matt.

Amikor kiléptem az ajtón egyszerre kérdő tekintetek kereszttüzébe kerültem. Először kérdezősködtek a többiek, aztán Niall odajött hozzám és egy apró puszit lehelt a fejem búbjára.

- Megcsináltad királylány! - súgta mosolyogva a fülembe.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Jason neve villogott. Azonnal felvettem.

- Szia Jas!

- Helló Kicsim! Na hogy sikerült a meghallgatás?

- Szerintem jól... Olyanok voltak a visszajelzések. Majd értesíteni fognak, ha meglesz az eredmény.

- Ennek örülök.

- Hogy érzed magad a rokonoknál?

- Jól, mindenki nagyon kedves.

- Akkor jó.

- Ne haragudj, de mennem kell!

- Okés, vigyázz magadra. Szeretlek!

- Én is nagyon. Szia!

- Szia!

Azzal letettük a telefont. Pillantásom Niallra vándorolt és észrevettem, hogy furcsán néz rám.

- Mi a baj Niall?

- Csak szar hallgatni, hogy milyen jól elvagytok a Jasonkáddal...

A "jól" szót fintorogva mondta. Nem tudtam mire vélni.

- Jól vagy? - kérdeztem, mert hirtelen hátrálni kezdett.

- Remekül... - felelte gúnyosan, majd kiviharzott az épületből.

- Niall! - kiabáltam utána.

Szaladni kezdtem az ajtó felé, de anyu hangja megállított.

- Abi! - nézett rám jelentőségteljes arccal. - Hagyd, had menjen!

Megálltam és néztem az utcán járkáló embereket. Pár másodpercig lefagyva álltam, majd apu belém karolt és gyengéden megbökött, hogy induljak. Én pedig a gondolataimban elmerülve ültem be az autóba.

*~*~*

Éppen a teregetésben segítettem anyunak, amikor váratlanul megszólalt.

- Kislányom! Elhiszem, hogy nagyon jóban vagy Niallal, de...

- Igen? - nem tudtam mire akar kilyukadni.

- Talán túlságosan is... - bökte ki. - Hiszen neked ott van Jason.

- Anyu!! - teljesen kiakadtam. - Mégis hogy gondoltad ezt?

- Abigail én látok a szememmel! Tudod, hogy néz rád a barátod? De azt is tudom, hogy neked sem közömbös ő.

- Úr Isten! Te tévedésben élsz! Egyébként is csak nagyon jó barátok vagyunk Niallal! Ő akkor is mellettem állt amikor más nem!

- Jól van, jól van! Csak mondtam. Nem kell bekapni!

- Tudom jól, hogy hogyan állunk egymáshoz Niallal, jó? - azzal otthagytam anyát egyedül.

Bezárkóztam a szobámba és lehuppantam a fotelembe. Magamhoz szorítottam a kedvenc párnámat. Hirtelen arra gondoltam: Mi van akkor, ha anyunak mégis igaza van?

Közérdekű

Sziasztok, sajnos megint nem a résszel jelentkezem, de ez nagyon fontos!
Állítólag meg fog szűnni a Google Reader, ami azt jelenti, hogy el fognak veszni az olvasóim, és nem fogjátok látni a blogom frissítéseit, DE van egy oldal, ahova áttettem a blogot, és itt ezek után is fogjátok látni a frissítéseket. Annyi a dolgotok, hogy regisztráltok, rányomtok a Follow gombra, és ez után meg fognak jelenni nektek az újabb részek. ITT találtok egy kis segítséget, hogy hogyan tudjátok az összes olvasott blogot követni ezen keresztül. Réka Styles.xx

Follow my blog with Bloglovin

Trailer. :))

Sziasztok! :) 

Meghoztuk a blog trailerét. :D Reméljük tetszeni fog Nektek!! ^^ Jó szórakozást továbbra is + jó olvasást! ;)) Csak Egy Lány.xx és Réka Styles.xx

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Mivel nem igazán akartok komizni, ezért úgy döntöttünk Rékával, hogy megszabunk egy komi határt. Most 3 komment után fog jönni a kövi rész. Jó olvasást! Karina.xx

6. ~ Az angyalom*

Ledöbbenve álltam az ajtóban. Csak néztem, ahogy nyalják-falják egymást. Majdnem odamentem és felpofoztam őket. Nem voltak messze tőlem, ezért megköszörültem a torkomat, hogy észrevegyék, hogy itt vagyok.

Éppen abbahagyták egymás szájának harapdálását, amikor Kim észrevette, hogy őket bámulom. Kaptam az alkalmon! Egy felháborodott grimaszt küldtem felé. Erre csak egy értetlen fejet vágott. Annyira ideges voltam, hogy nem bírtam tovább ott maradni. Feldúltan kivágtattam az ajtón és ki-be fújtam a levegőt. Mélységes fájdalmat éreztem. Nemcsak azt, valami mást is. Undort…Kim iránt.

Otthon Jason várt rám. Meglepődtem, hogy itt találtam. Gyorsan magamra öntöttem a legboldogabb arckifejezésemet és odasiettem hozzá.

- Jason! Jaj de jó, hogy látlak! – nyomtam apró puszit puha ajkaira.

- Abi! – ölelt át szorosan.

- Gyere be!

- Most nem lehet… Abi! Mondani szeretnék valamit! – nézett rám furcsa, szomorú tekintettel, ami megrémisztett.

- Tessék…

- Mi el fogunk menni a szüleimmel 3 hónapra Amerikába.

Villámcsapásként ért a hír.

- De…de…akkor nem is láthatjuk egymást?? – szinte sokkot kaptam. Az nem lehet, hogy Jason elmenjen….most nem.

- Muszáj! Apuék is sajnálják ezt, de nem tehetünk mást. Családi okok… - húzta el a száját.

- Ne hagyj itt! – legördült az első könnycsepp az arcomon.

- Jaj! Ne sírj Manó! Hamar el fog telni ez a kis idő. Addig is majd beszélgetünk Skype-on. – mosolyodott el.

- Rendben – szipogtam.

- Sietnem kell! – nézett az órájára. – Szeretlek Abi!

Lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt.

- Szeretlek! – bújtam hozzá.

Lassan elhúzódott mellőlem és elindult a kocsija felé. Beszállt, majd egy mosoly kíséretében elhajtott.

Így hát egyedül maradtam. Nem volt senkim a világon; se barátnőm, se szerelmem…senkim se.

*~*~*

Már lassan egy hónapja, hogy nem láttam Kimyt. Igazából nem sajnálom ezt a helyzetet. Úgy érzem: ezek után nincs rá szükségem. Jasonnel minden másnap beszélgetek…nagyon hiányzik. Ő lenne az egyetlen, aki most támogatni tudna. De ő sincs itt. Anyu mindenben segít nekem. Tudja, hogy milyen fontos volt számomra Kim…Azt persze nem mondtam el, hogy miért haragudtam meg rá. Anyukám nagyon szereti Jast, úgy gondolja, hogy őt az Isten nekem teremtette!

Holnap megyek Matt Claulishoz a meghallgatásra. Nagyon izgulok. Még nem tudom, hogy ki fog elkísérni, mert anyuék nem érnek rá… Egyedül meg nem akarok menni!

*~*~*

Unottan keltem ki az ágyból. Igaz, hogy már dél is elmúlt, de mivel egyedül vagyok és semmit nem tudok csinálni, ezért lustálkodtam. Pizsamában leslattyogtam a konyhába és elővettem egy jégkrémet, majd lehuppantam a fotelba. Be akartam kapcsolni a TV-t, de ekkor nagy csaholással leszáguldott a lépcsőn Bessy, a kiskutyám.

- Szia Bess! – mosolyogtam rá, miután az ölembe vettem.

Megvakargattam a füle tövét, mire ő boldog vakkantással felelt. Hát igen…anyukám mellett ő volt a másik „személy”, aki mellettem állt mindvégig.

- Mivel jó kutyus voltál, megérdemelsz egy kiadós sétát! – dörzsölgettem meg pocakját.

Apró farkát hevesen rázni kezdte és már szaladt is a pórázáért. Én is próbáltam erőt venni magamon, hogy fel tudjak mászni az emeletre. Már éppen ráléptem a legalsó lépcsőfokra, amikor csöngettek. Eltűnődtem: ki jöhetett. Az ajtót kitárva teljesen ledöbbentem.

- Szia Abi! – szélesen mosolyogva köszöntött Niall.

- Niall! Szia! Hát te meg hogy kerülsz ide?

- Mi van? Talán baj, hogy idejöttem meglátogatni téged?! – vágta be viccből a durcát.

- Nem, csak meglepődtem. Gyere beljebb! – mutattam a nappali felé.

- Nem semmi kéró! – füttyentett, mikor körülnézett a házban.

- Köszönöm! – nevettem zavartan.

Bessy is odajött hozzánk és a nyakörvével a lábamat kezdte el piszkálni. Ezután Niall kezét nyalogatta meg, majd körbe-körbe rohangált a szobában.

- De aranyos! – kuncogott az ír fiú.

- Kedvel téged! – mosolyogtam én is. – Épp most akartunk sétálni menni, azért van így bezsongva.

- Ilyen szerelésben? – húzogatta a szemöldökét, miután szemét végigjártatta a pizsimen.

- Nem… - pirultam el.

- Ha van kedved hozzá kivihetjük a parkba együtt, addig tudnánk beszélgetni. – ajánlotta a szőkeség.

- Okés, csak gyorsan magamra kapok valami ruhát.

- Rendben. – nevetett.

Gyorsan felszaladtam a szobámba és elkezdtem kipakolni a szekrényemet. Hamar kiválasztottam egy farmert, egy fehér pulcsit, meg a kedvenc khaki kabátomat. Nyakamra tekertem a drapp sálamat, felhúztam a fekete gumicsizmám. A legfontosabb kellékeimet beledobáltam a barna válltáskámba és már kész is voltam.

- Indulhatunk! – vágtáztam le Niallhoz.

Ráraktam a pórázt Bessre, bezárkóztam és elindultunk a park fele.

Niallal nagyon jól telt az idő. Egész végig hülyéskedtünk és beszélgettünk.

Mindketten - kezünkben egy-egy adag fagyival – leültünk a legközelebbi padra. Kikötöttem Bessy pórázát, hogy szabadon szaladgálhasson, majd kényelmesen hátradöntöttem a fejemet és süttettem az arcomat.

- Abi! Kérdezhetek valamit? – nézett rám komoly arccal a fiú.

- Persze.

- Mi van veled és Kimmel? Miért nem jöttél hozzánk? Kim szinte mindig ott van.

- Hát… - jöttem zavarba. - …összevesztünk valamin, nagyon. Nem volt azok után kedvem vele beszélgetni. Ennek kapcsán hozzátok sem mentem, mert vele is találkoztam volna. Egyébként hogy-hogy annyi időt tölt nálatok?

- Mert összejött Harryvel. Lassan már egy hónapja járnak.

A hír lesújtott. Ezt aztán égképp nem gondoltam volna Kimyről.

- Nem is tudtam… - motyogtam.

- Na de most nem ők a fontosak! – terelte más irányba a témát Niall. – Mi van azzal a meghallgatással. Mikor mész?

- Holnap. Már nagyon izgulok! Egyedül nem akarok menni, de úgy tűnik muszáj lesz, mert senki nem ér rá.

- Hát ha szeretnéd én elkísérhetlek. – vörösödött el enyhén.

- Igazán? Megtennéd értem? – néztem rá tágra nyílt szemekkel.

- Persze.

- Köszönöm! – ujjongtam, majd szorosan átöleltem. – Egy angyal vagy Niall!

Erre már csak nevetett.

Gyorsan elment az idő. Mikor ránéztem az órára, már fél 7 fele járt. Az ír fiú hazakísért. Mielőtt bementem volna a házba még figyelmeztetett a holnapi események miatt, majd elindult haza.

Fürdés után ismét a kényelemes alvóruhámat vettem fel. Mosollyal az arcomon bújtam be az ágyba. Már régen nem volt ez így. De most Niall mintha kicsit boldogságot öntött volna belém. Igazán jól éreztem vele magam…először azóta a kis „incidens” óta. Niall jó hatással van rám. Teljesen igaz, amit mondtam rá : ő egy angyal!

Bocsi, hogy eddig nem volt rész, csak nem volt ihletem.:(( de most itt van, és szerintem egész izgi lett.!:))
Arra szeretnélek titeket megkérni, hogy ha elolvastátok komizzatok. jöhet hideg meleg.!:D 
Na nem húzom tovább az időt.!:D Jó olvasást.!:) 
Puszi: Réka.xx

5. ~ A csalódás*

- Csak nyugodtan. - mosolyogtam.
Egy kicsit kíváncsivá tett. Vajon mit akar kérdezni? Csak nem akar randira hívni?
- Kimnek van barátja? - kérdezte egy kis idő múlva.
MI VAN?
- Miért? - kérdeztem meglepődve.
- Hát, tudod nekem nagyon tetszik és el szeretném hívni randizni. - pirult el.
Ez nem lehet! Engem kellett volna elhívnia.. Miket beszélek? Nekem van barátom és nagyon szeretem. De Harry is nagyon tetszik. Akkor sem szabad ilyenekre gondolnom! Nekem ott van Jason!
- Hahó! Itt vagy? - rántott vissza a valóságba.
- Ja. Igen, itt vagyok. Nincs neki. - hajtottam le csalódottan a fejem.
- Szuper! Köszi. - ölelt át.
Megborzongtam ahogy hozzám ért.
- Neked az, de nekem nem. -dünnyögtem miután odament a többiekhez.
Kimy jött oda hozzám.
- Na, mit mondott? - érdeklődött csillogó szemekkel.
- Semmit. - mondtam unottan.
- Mi a baj? - aggodalmaskodott.
Az, hogy Harry téged akar randira hívni, nem pedig engem.
- Semmi. - hazudtam.
- Látom, hogy valami gond van. Na, ki vele, mi az? - nem tágított.
- Mondtam már, hogy semmi bajom. Miért nem tudsz békén hagyni? - kiabáltam.
Nem tudom miért. Talán dühös voltam? Vagy csalódott? Leginkább mind a kettő.
- Azért, mert jó barátnő akartam lenni! - kiáltott védekezőn. - De úgy látszik veled már azt sem lehet.
Sarkon fordult és sírva elrohant. Én pedig elindultam a másik irányba. Hallottam a fiúk hangját a hátam mögül.
- Hé, mi volt ez? - értetlenkedtek.
Aztán még párszor a nevünket kiáltották. De nem érdekelt. Csak minél hamarabb haza akartam érni.

*~*~*

Amikor a szobámba értem, zokogva rogytam az ágyra. Nagyon kimerültem, hisz egész úton futottam. És sírva nagyon nehéz futni.

 Egy kicsit bánt, ahogy Kimmel beszéltem. Nem tehet róla, hogy ilyen szép. Szegény! Azt sem tudja, hogy miért kiabáltam vele.

Fel kell hívnom és bocsánatot kell tőle kérnem. Felkaptam a telefonom. De amikor megláttam, hogy mennyi az idő, meggondoltam magam. Már éjfél is elmúlt. Inkább majd reggel felhívom.

Miután ezt megbeszéltem magammal, elmentem lezuhanyozni és aludni.

*~*~*

Reggel 9:42-kor ébredtem. Kimásztam az ágyból és bementem a fürdőszobába. Rendbe szedtem magam. Egy szürke ülepes melegítőt és egy fekete toppot vettem fel, hisz úgysem megyek ma sehova. Hajamat pedig csak lazán felkötöttem.

Eszembe jutott, hogy az este fel akartam hívni barátnőmet. Megkerestem a számát és már hívtam is. Kicsöngött, de nem vette fel. Ezt még megismételtem párszor, aztán meguntam.

- Biztos alszik még. - gondoltam magamban.

 Lementem egy doboz fagyiért és kerestem egy csomó filmet.

Anyáék dolgoztak, ezért zavartalanul bőghettem.

 Egy csomószor hívtam Kimet, de vagy nem vette fel, vagy kinyomta. Ez nagyon rosszul esett, de persze megértem.

Amikor mindezt meguntam, elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.

 Nagyon rossz álmom volt. Az, hogy Kim teljesen elfelejtett. Jason szakított velem. Egyszer csak azt láttam, hogy kézen fogva sétáltak az utcán. Oda akartam futni, de nem tudtam. Amikor észrevették, hogy ott vagyok, megfordultak és az arcomba nevettek. Borzalmas volt.

 

Könnyes szemmel ébredtem 10 órakor. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Felvettem egy farmert, egy rózsaszín kötött felsőt  és egy rózsaszín cipőt. Vettem fel mellé egy baglyos nyakláncot, egy pár rózsás fülbevalót és egy karkötőt. Kifestettem a körmömet és a szememet is.

Lementem reggelizni. Anyáék lent voltak.

- Jó reggelt, kincsem! - mondták egyszerre.

- Jó reggelt nektek is! - pusziltam meg őket.

 Leültünk reggelizni. Palacsinta volt, a kedvencem.

Miután befejeztem az evést, elindultam sétálni.

Szép idő volt! Ezerrel sütött a nap és a szél is langyosan fújt.

 Gondoltam, beülök a legközelebbi Starbucksba meginni egy kávét.

Amikor odaértem, szörnyű látvány fogadott. Összeszorult a szívem. Kimy Harryvel csókolózott...

ÁTKÖLTÖZTEK!
Ugyanaz a blog,csak már nem a régi helyén.Minden ugyanaz,érdemes erre is ráklikkelni.A régivel nem lehet már semmit csinálni,segítsünk neki megint ugyanabba a forgalomba kerülni:)

Karinával alkottunk.!:D  véleményeket komiban kérünk.! jöhet hideg meleg.!:DD

                                                                  Puszi: Réka.:)

Sziasztok!:D
Itt egy barátnőm blogja.! Nézzetek be.! Érdemes.:D..Nagyon jóó.:DD

              

                                            Puszi:Réka.:)

Sziasztok!:D
Lecseréltük Jason képét, ahogy láthatjátok!:D Reméljük tetszik!:D

Puszi: Karina, Réka.:)

 Meghoztam a kövi részt! :) Olvassátok, komizzatok! :D Puszi : Réka

4. ~ Újév első napja*

Amikor felkeltünk az óra 11:57-et mutatott. Lementünk "reggelizni". Már mindenki ébren volt.
- Jó reggelt! -köszöntöttek minket.
- Jó reggelt! -köszöntünk vissza.
- Mi a kaja? -mentem a konyhába.
- Palacsinta. -jött a válasz.
- A kedvencem. - csillant fel a szemem.
Visszamentem Kimhez, aki a tv-t bámulta.
- Mi olyan érdekes? -böktem oldalba.
- Csss. A spongyabob megy. -csitított barátnőm.
Lehuppantam mellé a kanapéra. Ez a kedvenc mesénk.
- Gyerekek! Gyertek enni. -szólt anya 10 perccel később.
Miután megettük a palacsintát felmentünk készülődni. Még mindig alig hiszem el, hogy a One Directionnal találkoztunk.
- Na te mit veszel fel? -zökkentett ki Kimy gondolataimból.
- Nem tudom. -álltam a szekrényem elé.
- Mondjuk ezt? -mutatott egy fekete cicanadrágra, egy amerikai zászlós pulcsira és egy fehér conversere.
- Ez nagyon jó! -ujjongtam.
Kiegészítőnek csak egy keresztes gyűrűt vettem fel. Feltettem egy alapsminket és hajamat szabadon hagytam.

Kim egy szürke csőnadrágot, egy Hallo Kitty-s fullcapet és egy kék tornacipőt vett fel. Az ő kiegészítői egy kék szíves nyakláncból, agy kék karkötőből és egy kék gyűrűből állt. A körmeit és a szemeit kékre festette. A haját pedig kivasalta.

Mire elkészültünk 13:15 volt. Én felkaptam a barna válltáskámat, Kimy meg egy kéket, és indultunk is. Mivel a Starbucks nincs messze, ezért gyalog mentünk.
Pont 2 órára értünk oda. A fiúk már ott voltak.
- Sziasztok! -köszöntöttek kórusban.
- Sziasztok! -öleltük meg őket.
- Na hogy telt a szilveszter este? -kérdezte Harry.
- Jól! -válaszolt Kim.
- Igen. Hajnali 3:35-ig fent voltunk. -közöltem velük. - És a tiétek hogy telt?
- A miénk is jól. -mondta Louis.
- Emlékeztek egyáltalán valamire? -húzta fel a szemöldökét Liam.
- Háát.. -gondolkodott el Zayn.
- Gondoltam. -gúnyolódott Liam.
- Jól van na! Egy kicsit sokat ittunk. -mentegetőzött Niall.
- Kicsit? Inkább nagyon sokat! -hangsúlyozta ki a nagyon szót Li.
- Na jó, ne veszekedjetek már! -röhögtük ki őket.
- Oké. -mondták egyszerre.
- Amúgy mióta is énekelsz? -fordult felém Harry.
- Kicsi korom óta. -adtam a választ.
- Apropó, válaszoltál már annak a menedzsernek? -kérdezte barátnőm.
- Jujj, még nem! -kiáltottam fel.
- Milyen menedzsernek? -érdeklődött a szőkeség.
- Hát a versenyen odajött hozzám egy férfi és azt mondta, hogy egy menedzsment cégnél dolgozik és meghívott egy meghallgatásra. -meséltem a fiúknak. - Adott két nap gondolkodási időt. És az a két nap ma járt le. De nem tudom, hogy mit mondjak.
- Hát mondj igent! -mondta Louis. - Elvégre gyönyörű a hangod.
- Igeen! -kiáltották a többiek.
- Biztos? -kérdeztem bizonytalanul.
- Biztos. Mit veszíthetsz? -kérdezte Niall.
- Semmit. Igazatok van! Megyek és felhívom. -álltam fel az asztaltól.

Telefonbeszélgetés:
- Igen? -hallottam egy mély hangot. -Itt Matt Claulis.
- Jó napot! Én Abigail Morgan vagyok. -mutatkoztam be.
-Á szia! Na hogy döntötté? -kérdezte kedvesen.
- Hát elmegyek a meghallgatásra. -adtam tudtára döntésemet.
- Remek! -örült meg. - Akkor majd elküldöm a helyszínt és az időpontot.
- Rendben. Viszhall. -köszöntem el.
- Szia. -szólt mély hangján.

*~*~*

Visszamentem az asztalunkhoz.

- Na hogy ment? -kérdezte a göndörke.

- Jól. Azt mondta, hogy majd elküldi a helyszínt és az időpontot. -mondtam.

- De jó! -ujjongott Kim.

*~*~*

A délután hátralévő idejében végig beszélgettünk és hülyéskedtünk. Kicsit közelebb kerültem Harryhez és azt vettem észre, hogy Kimy is Niallhez.

- Nekünk mennünk kell! -mondta szomorúan barátnőm.

- De kár! -hajtotta le a fejét Niall.

- Majd valamikor megint találkozhatnánk. -vetette fel az ötletét Zayn.

- Jól hangzik! -csillant fel a szemem.

- Adjátok meg a számotokat. -mondta Louis.

Számot cseréltünk. Mindenkit végig öleltünk. Mikor végeztünk Harry odébb húzott.

- Abi! Kérdezni szeretnék valamit! -nézett mélyen a szemembe...

Tádááá! :) Sikerült végre felrakni a részt!! :D Olvassátok, komizzatok! :) Puszi : Karina

3. ~ Találkozás*

- Oh! Bocsi! Nem akartam neked menni! - szabadkoztam hangosan.
- Semmi baj! - mosolygott rám az illető.
Mivel eléggé sötét volt nem láthattam az arcát.
- Kárpótlásul meghívhatlak egy italra? - kérdeztem.
- Köszi, de nem kell meghívni engem. Viszont én szívesen meghívlak titeket. - mutatott a barátnőmre és rám.
- Hát köszönjük! - nevettem, majd odamentem Kimyhez és szóltam neki.
Elindultunk a fiúval valamerre. Valamilyen szoba felé mentünk. Kezdett rossz érzésem lenni.
- Te Kim! Mi van ha ez egy "rossz" fiú? - böktem ujjammal a srác felé.
- Nem hiszem Ab! Szerintem menjünk utána, aztán, ha gázossá válik a helyzet, akkor lelépünk, oké? - mondta.
Bólintottam.
Nemsokára egy ajtóhoz értünk. Kinyitotta előttünk a "férfi" és beléptünk. Teljesen ledöbbentem. Kimberly is. Egy fekete kanapén ott ült Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan és Louis Tomlinson.
- Helló! - szélesen mosolyogva integettek felénk.
Mind a ketten elpirultunk és nagyon kellemetlenül éreztük magunkat.
- Te...öhm...azt hiszem rossz helyre... - fordultam az ismeretlen felé, de amint megláttam nem bírtam kinyögni egy árva szót sem. Harry Styles állt előttünk. Azt hittem menten elájulok. Ő meg csak röhögött és odament a többiekhez.
- Foglaljatok helyet! - mutatott két bőrfotelre.
Mi meg csak álltunk továbbra is ott, ahol eddig.
- Lányok! Ne legyetek zavarban! - mosolygott Louis. - Üljetek le!
Elindultunk a fotelek felé. Leültünk.
- Harry! Hol szerezted ezeket a csinos lányokat? - kérdezte Niall.
- Hát az egyikőjük nekem jött és én meg meghívtam őket egy italra. - válaszolt.
- Tényleg! - fordult felénk Liam. - Még nem is tudjuk a neveiteket!
- Én Kimberly Dale vagyok. - mutatkozott be Kimy.
- Az én nevem Abigail Morgan. - nyökögtem.
- Várj! - nézett rám Zayn. - Nem te nyerted meg a Karaoke Bajnokságot?
- De! Igen! Én volnék az. - bólogattam.
- Egyszerűen fantasztikus voltál! - áradozott Liam. - Gyönyörű hangod van!
- Oh...hát köszönöm! - pirultam el. - Nem jobb, mint nektek!
Erre mindannyian nevetni kezdtünk.
Hirtelen bejött az ajtón a rendezvényszervező és szólt a srácoknak, hogy készüljenek, mert pár perc mílva ők jönnek.
- Megvártok itt minket? - kérdezte Harold kutyusszemekkel.
- Inkább kintről élveznénk a koncertet, ha szabad. - mosolyodtam el.
- Persze! - karolt át a vállamnál fogva Louis. - Az első sorból nézhetitek a műsorunkat.
Kimentünk az ajtón. A fiúk felsorakoztak a színpad mellett és még gyorsan megigazították a hajukat és a ruhájukat. Nemsokára el is kezdték az éneklést. A Live While We're Youngot, a Kiss Yout és a Rock met adták elő. Nagyon jól csinálták. Fantasztikus hangulatot teremtettek.

Miután az utolsó dalt is elénekelték odamentünk hozzájuk elköszönni, mert nekünk indulnunk kellett.
- Nagyon jók voltatok fiúk! - lelkendeztünk Kimmel. - Kár, hogy mennünk kell.
- Már mentek? - nézett ránk szomorúan Niall.
. Aha. Még nálunk folytatjuk tovább a bulizást. - mosolyogtam. - Kimberly szülei is ott lesznek.
Nem is mondtam még, de az én szüleim és Kim szülei nagyon jóban vannak már régóta.
- Rendben. - hajtotta le a fejét Harry. - Ha menni kell, hát menjetek.
- Valamikor jó lenne még összejönni egyet, nem? - közölte velünk ötletét Zayn.
- De! Jó lenne! - nézett rám huncut mosollyal az arcán Kimy.
- Akkor mondjuk holnap a Starbucksban? - tette fel a kérdést az ír szőkeség.
- Rendben! Délután 2-kor?
- Jól van. Jó lesz akkor, így szinte velünk kezditek az újévet! - viccelődött Li.
- Majd holnap talizunk! Sziasztok! - köszöntünk el tőlük integetve, mire ők is csápolni kezdtek.

Otthon nagy örömmel számoltunk vissza együtt, a két család. Már hagyomány nálunk, hogy ilyenkor a Morgan és a Dale family együtt van. Valaki ott alszik a másiknál, jelen esetben Kimék nálunk. A barátnőm az én szobámban, a szülei pedig a vendégszobában pihenhetik ki magukat.
Éjjel még sokáig fent voltunk Kimberlyvel. A mai estéről beszélgettünk. Hihetetlennek tűnt ez az egész! Mint egy álom, olyan volt ez a találkozás.
- Te Kim! - fordultam felé. - Mit csinálnál, ha Niall megkérne téged, hogy legyél a barátnője?
Ugyanis a barátnőm egy nagy Nialler.
- Háát... - nevetett. - Azt hiszem elájulnék! És ha téged Harry kérne meg?
- Talán nem jutnék szóhoz...De az is lehet...azt hiszem átölelném és a fülébe súgnám, hogy : Szeretlek! - kacsintottam.
Az óra 3 : 35 - öt mutatott.
- Ideje lenne szunyálni, mert holt fáradtak leszünk egész nap és úgy fogunk kinézni, mint két banya. - röhögött Kimy.
- Akkor jó éjt! - nevettem, majd megöleltük egymást. Egy biztos volt számomra; a mai napom csodálatos lesz...
Mindketten bedugtuk a fülünket és a One Direction Little Things című számára aludtunk el.

Bocsánat!:(

Bocsi, hogy késik a rész de a Karinánál szarakodik a net!:(. de megpróbálunk sietni.:)..addig is írjatok véleményt hogy tetszik-e a blog vagy sem.!:D Puszi:Réka.<3

Köszönjük!!:D +300:D

ÚRISTEN!:DD..Átléptük a 300-at!:D..nagyon köszönjük:D.szuperek vagytok!:)

                          Puszi:Karina & Réka:)

2.~A nagy lehetőség*

-Igen. -válaszoltam röviden.
-Én Matt Claulis vagyok. Egy menedzsment cégnél dolgozom. Szeretném meghívni egy meghallgatásra. -mutatkozott be.
Lefagytam. Engem? Egy meghallgatásra? A sokktól nem tudtam megszólalni.
-Ha gondolja tudok adni két nap gondolkodási időt. Ha döntött, kérem hívjon fel! -nyújtotta felém névjegykártyáját.
-Rendben. Köszönöm, akkor majd hívom. -böktem ki.
-Rendben. Viszlát. -köszönt el és azzal elment.
-Hú, Abi! El sem hiszem! Mindig is ez volt az álmod és most végre beteljesülhet! -lelkendezett Kim.
-Kimnek igaza van, fogadd el! -örült Jas is.
-Hát...nem is tudom skacok. -bizonytalankodtam.
-Mi a baj Ab? -érdeklődött anya.
-Semmi, csak nem biztos, hogy készen állok rá. -mondtam halkan.
-Már miért ne lennél kész? Kiskorod óta erre vártál. -kapcsolódott be a beszélgetésbe apa is.
-Igen, de mivan ha nem tetszem nekik? Akkor minden álmom szertefoszlik. -húztam el a számat.
-Ez butaság! Ha nem tetszenél neki, akkor nem hívott volna meghallgatásra. Különben is, Ab, aki nem mer, az nem nyer! -simogatta meg az arcomat Jas.
-Jasonnak igaza van, kislányom! Gondolkozz el ezen! Na, de most már mennyünk. -zárta le a ezzel apa a beszélgetést és megindult a kocsi felé. Mi pedi követtük őt.
Az autoút csendesen telt. Senki se szólt senkihez. Apa és anya az utat figyelték, Jason és Kimy a tájat csodálták, én pedig gondolkodtam a mai napon.
Jasont útközben kiraktuk a házuk elött. Szerencsére Kimmel egy utcában lakunk, ezért úgy döntött hogy a házunktól hazagyalogol.
Ahogy beértem a házba, azonnal a szobámba szaladtam. Mikor benyitottam az ajtón, megláttam Bessyt, a kiskutyámat. Leültem mellé az ágyra. Megmutattam neki a díjamat és elmeséltam neki a napomat.
-Szerinted mit csináljak? Elfogadjam az ajánlatot, vagy sem? -kérdeztem meg tőle végül.
Aranyosan rám nézett.
-Köszi, gondolkozom rajta. -simogattam meg pici buksiját.
Úristen, Abi, egy kutyával beszélgetsz! Mindegy. -gondoltam magamban.
Elmentem lezuhanyozni. Amikor végeztem fáradtan zuhantam az ágyba és azonnal elnyomott az álom.

*~*~*

Másnap reggel a telefonom csörgésére keltem. Kimy volt az.
-Jóreggelt álomszuszék! -ordított bele a telefonba.
-Jóreggelt! -morogtam rekedtes hangon.
-Na, megengedték a szüleid? -tudakolta barátnőm.
-Micsodát? -vágtam értetlen arcot.
-Hát, hogy elgyere a bulira. -oktatott ki Kim.
-Úristen, elfelejtettem! -a hangom két oktávval feljebb ugrott. -Megyek és megkérdezem tőlük és majd visszahívlak, jó?
-Rendicsek. Szia. -köszönt el.
-Szia. -nyomtam ki gyorsan a telefont és azzal a lendülettel rohantam le a konyhába, ahol anyáék reggeliztek.
-Jóreggelt kicsim! -köszöntek egyszerre. -Hogy aludtál?
-Jóreggelt! Jól. -köszöntem vissza. -Anya, apa, kérdezni szeretnék valamit.
-Mi az, Abi? -kíváncsiskodott apa.
-Hát, tudjátok ma lesz agy szilveszteri buli az egyik klubban és szeretnék elmenni. Már megvan a belépő is. -magyaráztam izgatottan.
-Ha ennyire szeretnéd, elmehetsz. -engedte meg az én aranyos apukám.
-Úúúúúúúú. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -ugrottam a nyakukba boldogan.
Egy kicsit erősen szoríthattam őket, mert anya rámszólt:
-Jól van na, csak engedj el, mielött megfojtassz minket.
-Jaj, bocsánat. És mégegyszer köszönöm! -hálálkodtam miközben futottam be a lépcsőn.
Berontottam a szobámba és már hívtam is Kimet.
-Megengedték! -kiáltottam, meg sem várva míg köszön.
-Komolyan? Ez annyira jó! -örült most már ő is.
-Majd 6 óra fele gyere át és akkor majd együtt elkészülünk. -mondtam a lánynak.
-Oké! Addig is szia. -egyezett bele.
-Szia. -és ezzel kinyomta a készüléket.

*~*~*

6 óra előtt egy-két perccel, megérkezett Kimberly.

-Na megvan már, hogy mit veszel fel? -kíváncsiskodott.

-Hát persze! -rángattam a szobám felé.
Elkezdtünk készülödni. Kim egy, felül fehér csipkés, alul színes mintás szoknyát vett fel. Haját kivasalta és egy alapsminket tett fel.
Én egy pánt nélküli, fekete miniruhát öltöttem magamra, a hozzáillő cipővel és táskával. Hajamat csak kifésültem és szabadon hagytam. Sminknek szempillaspirált és egy kis szájfényt használtam.
19:40-kor el is indultunk a klubba.

*~*~*

A nagy hangzavarban alig lehetett hallani valamit.
-Hozok valamit inni. -kiabáltam Kimnek.
-Mivan? -kiabált ő is.
-Mondom, hozok valamit inni. -ordibáltam egyenesen a fülébe.
-Oksi, addig itt megvárlak. -közölte még mindig kiabálva.
Ahogy megindultam, azzal az erővel nekimentem egy magas, barna hajú fiúnak...